A dicsőítő ima a hit imája. Ezzel fejezi ki az ember, hogy minden szenvedés, nyomorúság, szegénység, megaláztatás ellenére hisz abban, hogy itt van az Úr, és az Ő dicsősége beragyogja a földet. A dicsőítő ima túllép a jelen szenvedésén, és már előre látja Isten győzelmét. Ezért tudunk örülni abban a helyzetben is, amelyben más szomorkodik. A dicsőítés ízesebb gyümölcsöket terem, mint bármely más ima. A dicsőítő imára a zsoltárok tanítanak meg bennünket!

Mindig és mindenhol dicsérni kell az Urat. Amit nem érünk el könyörgéssel, azt mindig elérhetjük dicsőítéssel!

Ha az Istent nem szűnünk meg imádni és dicsérni, körülöttünk minden gyönyörűvé válik.

Istent magasztalni, dicsőíteni egy nehéz helyzetért, egy betegségért, szerencsétlenségért szó szerint azt jelenti: elfogadom, helybenhagyom, hogy ami most történik, az Isten tervének része az életemben.

Van úgy, hogy csupán ajkammal dicsőítem Istent, de szívemben valami mást gondolok, vagy cselekedeteimmel éppen ellenkezőleg viselkedem?

Istennek megvan a maga tökéletes terve az életünk számára, de nem teheti meg a következő lépést addig, amíg mi hálaadással el nem fogadjuk jelenlegi körülményeinket, úgy, mint az Ő tervének a részét. Ami ezután történik, azt már Isten cselekszi, nem mi.

Kedves Testvérem! Tele van az életed nehézségekkel és megpróbáltatásokkal? Örülj! Légy boldog! Ez a nehéz, göröngyös út lehetőséget ad neked a türelemre, kitartásra és azzal a növekedésre. Vállald ami nehéz, és ne akarj kibújni alóla! Ahogyan kitartásod egyre teljesebbé válik, határozott, mindenre kész személyiséggé, erős jellemmé fejlődsz. Teljes, befejezett ember leszel. Szeretettel és gyöngéd gondoskodással formált pontosan terve szerint, egészen a kis részletekig, úgy, ahogyan Ő akarta. Mindenféle próbák és kísértések zaklatásában élsz. Ezek nem véletlenek, hanem azért vannak, hogy kipróbálják a hitedet, amely még az aranynál is értékesebb. Ezek a hitpróbák azért vannak, hogy dicséretet, tisztességet és dicsőséget szerezzenek számodra azon a napon, amikor Krisztus megjelenik. Olyan mértékben növekszünk a türelemben, kitartásban, állhatatosságban, amilyen mértékben módunk van gyakorolni azt, amennyire tele van az életünk nehézségekkel, kísértésekkel és problémákkal.

Tudunk-e hálát adni mindazokért az emberekért, akiket Isten a közelünkbe hoz? Tudjuk-e Istent áldani azért, mert általuk akarja megmutatni nekünk a mi szemünkben lévő gerendát? El tudjuk-e fogadni ezeket az embereket olyannak, amilyenek? Tudunk-e különösen azokért a tulajdonságaikért hálát adni, amelyekért nehéz szeretni őket? Bűnbánatra indít-e annak megértése, hogy rossz szokásaik miatt képtelen vagy szeretni őket? Isten azt akarja, hogy megértsük: ha Őrá bíztuk életünket, semmiféle igazságtalanság, jogtalanság és méltánytalanság nem érhet bennünket, csak az, amit Ő megenged; azt viszont javunkra akarja fordítani. Ebben bizonyosak lehetünk. Nyugodtan hálát adhatunk minden bántó szóért, rágalomért, alattomos támadásért, ami csak ér bennünket. Áldásotokra fog szolgálni minden eltűrt fájdalom és szenvedés. Ha jót tesztek és mégis türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt. Dicsőíteni és áldani Istent a rosszért, amit az életünkbe behozott vagy beengedett, azt jelenti, hogy bízunk benne. Tudjuk, hogy Neki azzal is megvan a terve és célja, és az csak jó lehet. Isten néha a gonosznak tűnő körülményeket és helyzeteket is felhasználja, hogy azok által vigye végbe az Ő jó terveit. Isten soha nem késik! Időzítése tökéletes, csak mi vagyunk mindig szűkében az időnek, mert rosszul osztjuk be. Bocsásd rendelkezésére, add át neki teljesen az életed menetrendjét, egész időbeosztásodat! Oda fogsz érni mindenhová, ahová Ő akarja, hogy odaérj. Csak bízd rá magad! A hálaadás és a dicséret a hit cselekvése. Azt, hogy ki vagyok, és milyen színvonalon állok, a kis dolgok mutatják meg a legjobban, például hogy hogyan viselkedem a reggeliző asztalnál vagy egy áruház pénztáránál, ha sorba kell állni péntek délután, csúcsforgalomban. A zúgolódásra már annyira rááll a szánk, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy ezt tesszük. Minél többet zúgolódunk, annál jobban belebonyolódunk a vereségek és kudarcok szövevényébe. A sok kis zúgolódás fokozatosan a depresszió hegyévé növekszik és legyőz bennünket. De a zúgolódás szöges ellentéte a hálaadásnak és szemben is áll vele! A panasz ellentéte a hitnek, és szemben áll vele! A zsémbelődés és a morgás teljes ellentéte az elfogadásnak, a szeretetnek! Vajon neked is van valami kedvenc zúgolódni valód az életed alakulásával kapcsolatban? Nem szoktad azt mondogatni magadban, hogy:- „Ha még egyszer születnék, más szakmát, más hivatást választanék, más férjet, más feleséget?” Isten éppen ott akar téged látni, ahol vagy. A dac, a neheztelés, a félelem, a zúgolódás és a panasz késlelteti Isten terveinek kibontakozását! Tudod-e őszintén mondani Istennek, hogy hajlandó vagy erre és szeretni akarod ezt a valakit, alárendelve magad Isten akaratának? Bánd meg zúgolódásaidat, morgásaidat, panaszaidat, mint súlyos bűnöket. Ígérd meg Istennek, hogy ettől a perctől fogva mindenért hálás leszel.

Az igaz imádat alázattal kezdődik, amikor a lélek felismeri, hogy nincsen benne semmi jó önmagától, hanem minden jó Istentől jön. A farizeusok nem imádták Istent igaz szívvel, hiszen saját magukat imádták, mert sokkal többre értékelték saját talentumaikat és jóságukat, mint az Istentől jövő jóságot.

Az Istent dicsérő és a hálaadó imának kellene átvenni a vezérszerepet lelki életünkben az állandó kéregetés helyett, melyekben mindennapi gondjaink, bajaink ügyintézésére unszoljuk a Mindenhatót!

„Akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek: mindent Isten dicsőségére tegyetek.” (1 Kor 10,31)

Tedd szabállyá a magad számára: mindenért hálát adni, áldani, magasztalni Istent. Mivel igen bizonyos az, hogy bármi is történjék veled, még ha szerencsétlenségnek is látszik, a hálaadás és a magasztalás által Isten áldásra fordíthatja azt.

--Istenem, áldalak és magasztallak mindenért. Hálát adok azért, hogy az életem olyan, amilyen. Hálát adok a gondokért, amelyek idáig juttattak. Tudom, hogy semmit sem engedtél volna megtörténni, ha nem tudnád biztosan, hogy számomra ez a legjobb. Ó, Uram, Te valóban szeretsz engem!

-- Ó. Uram áldalak ezért a szép napért! Szeretlek, Uram!

-- Szeretet Istene, minden áldás forrása, te vezetsz engem életemben. Köszönetet mondok atyai szeretetedért. Jézus, Isten Fia, te meghaltál értem a kereszten, hogy megfizess bűneimért, és bizonyítsd irántam való végtelen szeretetedet. Köszönöm, hogy megmutattad nekem az Atyához vezető utat. Szentlélek, lelkem kedves vendége, te gyógyítasz és te teszel engem erőssé. Hála legyen szerető jelenlétedért bennem!

--Azok helyett is áldalak Uram, kik minden jót elfogadnak Tőled, de nem dicsérik áldó kezed, pedig ott vagy velük is szüntelen.

--Áldott legyen az Úr!

-- Hála Istennek!

Van úgy, hogy csupán ajkammal dicsőítem Istent, de szívemben valami mást gondolok, vagy cselekedeteimmel éppen ellenkezőleg viselkedem?

Az igaz imádat alázattal kezdődik, amikor a lélek felismeri, hogy nincsen benne semmi jó önmagától, hanem minden jó Istentől jön.

Isten igaz imádata abból áll, hogy Istent mindenek fölé helyezzük, hogy őhozzá elérjünk.

Köszönjünk meg minden jót, amit akár emberektől, akár Istentől kapunk! A háláját mindig kifejező ember elégedett az életével, s nem irigykedik a  másikra. Ne csupán akkor találjuk meg Istent, amikor kérünk tőle valamit!  Vegyük észre és csodálkozzunk rá azokra az apróságokra, amelyeket a mai nap  és a holnap hoz.