„Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,53-54)

Jézus a szentmisében  megáldott és átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben önmagát  adja táplálékul nekünk. Az Eucharisztia Isten gondoskodó szeretetének a  jele. Fogadjuk el és éljünk vele!

Amikor szentáldozáshoz járulsz, nemcsak magad erősödsz meg, hanem táplálod házastársadat, gyermekeidet, testvéreidet, barátaidat, egyházközségedet, az egész Egyházat és a világot is.

Egyetlen méltó szentáldozás hasznosabb a léleknek, mintha száz misét végighallgat. Egyetlen áhítatos szentáldozásnál több kegyelmet és szeretetet kapsz, mintha sokszor elzarándokolsz a legszentebb kegyhelyre. Jézus vágyva vágyik arra, hogy betérhessen a szívedbe, vágyódik a szentáldozásodra. Ha nem járulsz  szentáldozáshoz, olyan vagy, mint az az ember, aki éhen hal a gazdagon megterített asztal mellett.

Amikor magadhoz veszed Krisztus Urunkat, szíved megtisztul, és az istenszeretetben fürdik. Áldozás után mindenre figyelj, amit a jó Isten szíved ajtajánál mond. Amikor magadhoz vetted a szentostyát, szoros kapcsolatba kerülsz az Úrral, mindent elmondhatsz neki, minden gondodat rábízhatod, mindenért köszönetet mondhatsz. Szentáldozáskor Jézussal egyesülsz a szívedben. Szívedbe fogadod, hogy magaddal vihesd a világba. Erőt kapsz, hogy az elkövetkező héten is Vele együtt helyt tudj állni az életben, a munkában vagy a tanulásban. Szentáldozás után mondj köszönetet Jézusnak, hogy a szívedbe költözött! Mondd el neki, hogy szereted őt, köszönd meg amit kaptál tőle, ajánld oltalmába szeretteidet, és kérdd segítségét, hogy akarata szerint tudj élni. Ha van más kérésed, azt is elmondhatod neki. Amikor a szentáldozásban Jézus testét magadhoz veszed, átérzed, hogy Jézus egészen közel van hozzád, lelked egyesül vele, szólhatsz hozzá, beszélgethetsz vele – és lelked mélyén meg is hallod az Ő szavát.

A szentáldozás utáni időt nagyon ki kell használni! Szívedben van maga Jézus, és minden erőddel imádkoznod kell hozzá! Jézus a mi orvosunk. Közeledjünk hozzá minden bajunkkal, panaszunkkal. Mutassuk meg neki sebeinket, szenvedéseinket, kísértéseinket, gyengeségeinket!

Talán csodálkozol, hogy a szentáldozás, vagy a bűnbánat szentsége nem alakítanak át téged, nem hoznak látható eredményeket az életedben. Sok keresztény a szentségek gyakori vétele ellenére sem fejlődik lelkileg, mivel nincs meg bennük a kellő hit.

Két szín alatti áldozás: a pap belemártja a kehelybe az átváltoztatott ostyát, és e szavakkal mutatja fel: „Krisztus teste és vére.”

Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön.

Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben nem olyan, mint a benzin a tankban. Az Ő Jelenléte annál erőteljesebb, minél nagyobb befogadókészségre talál. Persze Jelenlétének "minősége" független a szentséghez járulótól. De az emberek ezreinek, akik hit nélkül sétálnak el a templom mellett, semmit nem használ Krisztus jelenléte. Ha azonban valaki úgy járul szentáldozáshoz, hogy életét felajánlja Krisztusnak, akkor Ő egész gazdagságával tudja magát közölni a lélekkel.

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és fussanak a bűntől!

A szentáldozáskor hozzánk látogató Jézus átalakít bennünket, amennyiben hagyjuk Őt munkálkodni bennünk.

Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
Hogy a szívembe beköltöztél!
Ne hagyj magamra hosszú utamon,
Legyél vigaszom, oltalmazóm!
Erősíts a gyengeségben,
Adj támaszt egyedüllétben,
Soha ne engedd el kezemet,
Fogadd el szerető szívemet! Ámen.